Indulás 10.06-án, csütörtökön a rétsági nagyparkolóból 04.45-kor a Makrovilág Zarándok Utazási Irodalégkondicionált, büfés autóbuszával, 21 fő Rétságról, köztük főtisztelendő Bencsik Tibor plébános, lelki vezetőnk is. Sofőrök: László és Tibor. Idegenvezető: Molnár Gyula. Az összes utas 35 fő + 2 fő gépkocsivezető. Útirány : Budapest Planetárium táblánál szálltak fel néhányan és az utazási irodában is.

Székesfehérvár a következő megállóhely, ahol Főtisztelendő Dr. Takács Nándor nyugalmazott püspök úr, Kertész Péter, Solymár plébánosa, kanonok úr és még néhány zarándok szállt fel. A Balaton déli partján végig, Tornyiszentmiklósnál léptük át a határt Szlovénia felé délelőtt, 10.05 órakor. Első megálló a Dráva folyó mentén elterülő Maribor szlovén püspöki városban volt, ahol szentmisén vettünk részt a román, barokk és gótikus stílus jegyeit hordozó Székesegyházban.
     A maribori püspök úr köszöntött minket magyar nyelven. Rövid maribori séta után az olasz határátkelő állomás felé indultunk, majd este 19.00-kor érkeztünk első szálláshelyünkre, DOLO-ba. Itthonról vitt vacsoránkat elfogyasztva álomba merültünk a kényelmes szállodában. Még a buszon elimádkoztuk a rózsafüzért és megtanultuk az Úrangyalát énekelni a karnagy püspök úrtól.

A Dolo-i szállodában elfogyasztottuk a reggeli kávénkat, virág alakú zsömlét, dszemet, vajat, teát, szalámit stb., 07.30-kor indultunk Padovába, hogy a reggeli szentmisén vegyünk részt. A Padovai Szt. Antal bazilika oldalsó kis kápolnájában koncelebrálta Főtisztelendő Takács Nándor Püspök Úr, Tibor és Péter Atyákkal a délelőtti szentmisét. Rövid vásárlás után az ecclésia boltban, indulás Róma, úti célunk felé.
     Útközben, péntek lévén, elimádkoztuk a fájdalmas olvasót.
     Énekeltünk szép egyházi énekeket, ismét gyakoroltuk az úrangyalát énekelve, ami már sokkal jobban ment, mint az előző nap, csütörtökön. Már sötét volt, amikor este 20.00 órakor megérkeztünk a kivilágított Rómába, az “ÖRÖK VÁROS”-BA.
Felejthetetlen élmény volt, szinte mint egy kisgyerek, aki ámulva nézi azokat a dolgokat, amelyet még sohasem látott, de gyönyörűnek találja. Az étterembe mentünk, mivel a római csúcsforgalomban csak araszolva tudtunk haladni és már 21.00 órára járt az idő.
     A vacsora előétele kagyló, rák, tenger gyümölcseivel készített tészta, mely különböző fogadtatásra talált. Egyikünknek ízlett az olasz specialitás, míg más meg sem kóstolta. A főétkezés egy szelet pulykahús burgonyapürével.
      A vacsora elfogyasztása után a szakadó esőben a Termini vasúti pályaudvartól nem messze, a Hotel Acropoli szállóban foglaltuk el a 2-4. napi éjszakai szálláshelyünket, amely nem felelt meg az úniós követelményeknek, magyarul rossz, pocsék volt.

A szálláshelyünkön, az Acropoli Hotelben elfogyasztottuk a bezsúfolt étkezdében a reggeli kávénkat, teánkat, fekete kávénkat. A belül üres, virág alakú zsömlébe kellett belekenni a dzsemet, ami végül is nem volt rossz, mert mindenki elfogyasztotta, éhesek voltunk. A reggeli után a Termini mellett elhaladva mentünk a buszpályaudvarra, ahol 4,5 euróért vásárolt napi jeggyel utaztunk a Vatikán államba, a Szent Péter térre. Az elénk táruló Szent Péter Bazilika gyönyörű volt, megható, könnyeinken át csodáltuk a csodaszép Bazilikát, fel-fel tekintve a pápa ablakára. Amit eddig csak képernyőn láthattunk, most itt elénk tárult a teljes valóságában.
Igyekeztünk a Szt. Péter Bazilika kapujához, ahol alapos átvilágítás és ellenőrzés után léphettünk be a főkapun. A svájci gárdisták egyenruhája érdekes volt. Belépve a bazilikába, könny csillogott a szemünkben. Hálát adtunk a jó Istennek, hogy eljuthattunk ide, a vallásunk kialakulásának és nevének székhelyére, a római katolikus vallás szívébe. A zarándok utunk helyszínére érkeztünk, a Magyarok Nagyasszony Kápolna felszentelésének 25. évfordulójára megrendezett ünnepi szentmisére, mely 10.00 órakor kezdődött, Dr. Erdő Péter Esztergomi Érsek, Prímás celebrált a megjelent zarándok püspökökkel, papokkal.
     Jó érzés volt látni a bevonuló egyházi méltóságok között Dr. Beer Miklós Váci Egyházmegyei Hatóság Püspökét, a mi püspök atyánkat, valamint a velünk egy buszon érkezett püspök atyát, Kertész Péter solymári és nem utolsó sorban, hanem a szívünkhöz legközelebb álló lelkipásztorunkat, Bencsik Tibor plébániai kormányzót.
     A szentmisén szép énekeket énekeltünk mi is és a Magyarországról családjával együtt érkezett Sebestyén Márta ének-művész is gyönyörűen énekelt, valamint az énekkar is, amely mellett ültünk. A prédikáció felsorolásszerű ismertetés volt, melyet már indulás előtt, itthon tanulmányoztunk a szakkönyvekből.
     A szentmise után kb. fél órás sorban állás után bejutottunk a bazilika altemplomába felszentelt Magyarok Nagyasszonya Kápolnába. Nagyon szép volt az építészeti elrendezése, megelevenedtek a magyar történelmi események a megszentelt falak között. A kápolnában néhány imádságot elimádkoztunk és egy énekkel köszöntöttük égi anyánkat, a Magyarok Nagyasszonyát.
     Az altemplomban az előző pápák sírhelye volt látható, melyek közül a legmeghatóbb a számunkra legkedvesebb, Boldog Emlékű II. János Pál sírhelye volt, aki 2005. április 02-án távozott az örök üdvösségbe, a mennyek országába.
     A sírhelyek között ott volt Szent Péter apostol sírhelye és földi maradványa is, nagy és mély hatást gyakorolt lelki életünkre. Körbejártuk a Szent Péter Bazilikát, amely az apostolok fejedelme, a mártírhalált halt Szent Péterről kapta a nevét, 324-ben építette Nagy Constantinus császár és fia. Szent Péter szobra a főoltár mellett volt látható. A bazilika kerülete mentén kápolnák hosszú sora várja a látogatókat, kezdve a Piéta kápolnával. Nevét Michelangelo fájdalmas szépségű Pieta szobráról kapta. Ezután következik a kápolnák sora, a Szent Sebestyén, az Oltáriszentség, a Gergely, a Kelemen, a Kórus kápolnák és az utolsó, a Capella della Presentazione, mely nem régen készült XXIII. János pápa síremléke, melyet sokan lefényképeztek csoportunkból is.

Délután kettő órára járt az idő, elfogyasztottuk az otthonról hozott ennivalónkat és bevásárlásra kaptunk egy óra szabadidőt. Minden zarándok testvérem nagyon boldog volt, hogy a jó Isten segítségével eljuthattunk a Föld e csodálatos helyeire eljuthatott, de a vásárlásban már mindenki az itthoni szeretteire gondolt, akik a legfontosabbak számunkra.
     A haladó csoport ezután megtekintette a Szent Miklós templomot, az Amfiteátrumot külső homlokzatát és elsétáltunk a Colosseum mellett.
 

A kezdő csoport megcsodálta a Lateráni Bazilikát, gyönyörködött a Róma Katedrálisát kívülről jellemző korinthoszi oszloprend szépségében. A bazilikának öt bejárata van, kötük jobbra az utolsó a “Szent Kapu”, csak a jubileumi években tárul fel. A templombelső latin kereszt alaprajzú és öt hajója van. Aki tudott, a Szent Lépcsőn térden ment fel, mert ha feljutott a lépcső tetejére, meggyógyult térdfájdalmai. A szent lépcső egy tévedésnek köszönheti a nevét, mert azt hitték, hogy Jézus ezen a lépcsőn ment fel Pilátus elé. Gyönyörüek a fali ereklyetartók és a mennyezet mozaikdíszítése. A kezdő csoporttal a láncos Szent Péter templom megtekintése után Michelangelo Mózes ülő szobrát tekintettük meg, Ráchel “A szemlélődő élet” és Lia “A termékeny élet” fehér márványszobrai között.
     II. Viktor Emmanuel emlékművéhez vezetett a lelkes és nagy lexikális tudású idegenvezetőnk, Molnár Gyula, hogy közelebbről is megcsodálhassuk a Haza Oltárát, ahol Róma szobra őrködik az Ismeretlen Katona Sírja fölött, melyet 1911-ben avattak fel, Itália egyesítését magasztalja ez a monumentális oszlop- és szoborcsoport.

Az egésznapos gyaloglás után vacsorához ültünk és chillis tésztát előételként, majd borjúsültet tésztával, szósszal leöntve elfogyasztottunk, az Acropoli Hotelben nyugovóra tértünk.

Reggeli az Acropoli Hotelben, a szokásos módon összezsúfolva és ugyanaz, mint az előző nap reggelén. Étkezés után indultunk a Szent Péter Bazilikába, melyet ha százszor látnánk, akkor sem telnénk be vele.
     A solymári plébános úr ügyesen bevezette a csoportot, így az első, második sorokban ültünk, nagyon közel a baldachinos oltárhoz, mely vörösrézből készült. Ezenkívül van még kettő baldachinos oltár Rómában, a Santa Maria Maggiore Bazilikában borovi fenyőfából és a Lateráni Bazilikában márványból.
     A jó helyünket elfoglalva egy bíboros úr avatta szentté Clemens August Graf von Galen német származású püspököt, aki 1946-ban halt meg híveiért. A kis tájékoztató szertartási füzet minden széken ott volt, latin és német nyelven íródott. Amennyire tudtunk mi is bekapcsolódtunk. Amennyiben szentté avatásról hallunk mi is oda tudjuk képzelni magunkat és teljesen másképp értesülünk erről a hírről a római zarándok utunk után. A szertartáson minden meg volt szervezve percre pontosan, az énekkar, a harsonák, a köszöntők sorrenje és még sokáig sorolhatnám. A boldoggá avatási szertartást XVI. Benedek Pápa őméltósága zárta, akinek kedves jelenléte, állandó mosolya simogatta lelkünket és a jó isten külön ajándéka, hogy lelkipásztorunkkal, Tibor Atyával kezet fogott a római katolikus vallásunk legfelsőbb egyházi méltósága, XVI. Benedek pápa.
     Az egész zarándok út fénypontja volt, mely elfelejtett minden fáradságot, kellemetlenséget. Amikor kijöttünk a Szent Péter térre, szikrázó napsütés fogadott, eltűntek az eső felhők, igyekeztünk egymást nem elveszítve a 240 méter átmérőjű ellipszis tér közepén álló obeliszkhez, ahol jól láthattuk XVI. Benedek pápa ablakát, mely pontban 12 órakor kinyílt és megkezdődött az Úrangyala imádság. A pápa minden nyelven köszöntötte a megjelenteket, csodálatos magyarsággal bennünket, magyarokat is.
     Ezután a falakon kívülinek nevezett, a város külső kerületében épült Szent Pál Bazilikába indultunk, melyet Nagy Constantinus császár építetett, Pál apostol sírja fölé 1285-ben. A mai templomot az árkádsorral övezett, szép , négyszögletes udvar teszi jellegzetessé, ahol Pál apostol szobra áll. A bazilika homlokzatát gazdag mozaik berakás díszíti.
     A napsütötte római utcákon sétálva a Santa Maria Maggiore Bazilikát tekintettük meg, aki szombaton, a haladó csoporttal már látta, az a szálláson pihenhette ki fáradalmait.
     Az esti vacsora után- előétel szintén olasz tészta, paradicsomos szósszal - a főétkezés marhasült burgonyakörettel, már kezdtük megszokni szinte már nem is volt olyan furcsa az étrend. A fürgelábú idegenvezetőnk nagy sétára hívott bennünket a kivilágított Rómába. Gyönyörű volt a Trevi kút, melyet elsőként néztünk meg, a mellette lévő cukrászdában igazi olasz fagylaltot ettünk. Ez a kút Róma leghíresebb szökőkútja, Bernini alkotása 1732 és 1751 között. “Óceán királyságának” nevezett diadalív uralja, mely négy, egy sorban elhelyezett korinthoszi oszlopsorból és ezeken nyugvó szobrokból áll. A Colonna téren álló Aurelius oszlopot csodálhattuk meg, mely nevét Aurelius császártól kapta. A Minerva tér különlegességét, az Elefánt szobrot néztük meg, mely Bernini legbizarrabb ötlete, hogy az alacsony obeliszket egy elefánt szoborral emelte a házak fölé 1667-ben.
     A Navona tér Folyók Szökőkútját megcsodálva, a négy folyó, Duna, Gangesz, Nílus és Rio del Platát ábrázolja, Bernini elképzelése szerint.
     Természetesen a szökőkút közepén a magas obeliszk itt sem hiányzik. A Spanyol lépcsőn üldögélő és szórakozó túristák között mentünk lefelé a Bárka Szökőkút irányába.( A Spanyol Lépcső a mellette lévő, spanyol nagykövetségről kapta a nevét, a fiatalok éjszakai találkozó helye.) Éjfél felé közeledve igyekeztünk szállásunkra pihenni.

Az Acropoli Hotelben az utolsó reggelinket reklámszatyorban kaptuk meg, mely nagy csalódás volt. A busz hamarosan érkezett és csomagjainkkal felszállva indultunk észak irányába. Róma 1507 km2-en fekszik és 1500 templom, bazilika vagy valamilyen vallási emlékmű található, minden négyzetméterben egy, így bőven volt időnk megcsodálni a pínea fenyőket, leandereket és a pálmák legkülönlegesebb fajtáit.
     Az idegenvezetőnk közben mindig tájékoztatott, hogy hol járunk, milyen nevezetességet láthatunk. Sokáig haladt a buszunk a Forum Romanum ( ókori római építmények maradványai) mellett, ahol a busz ablakán át csodálhattuk meg Saturnus templom oszlopsorait, a Septimius Severus diadalív északi homlokzatát, a Vesta Szűzek Palotájának udvarán még meglévő rendi dékánok szobrait, az Angyalvárat és még sok-sok, már látott bazilikát és templomot. Áthaladván a Teverén lassan elhagytuk a kelő nap által beragyogott “Örök Város”’-t.
     Az utunkat a Szent Callixtus katakombái felé vettük, ahol reggeli szentmisével kezdtük a napot, ahol 20 km hosszan kanyargó föld alatti folyosóiból 1,5 km szakaszt láthattunk, melyet III. Callixtus épített azzal a szándékkal, hogy itt legyen Róma püspökeinek hivatalos temetkezési helye. A katakombák négy, egymás feletti szinten helyezkednek el, a kereszténység első századainak több pápája nyugszik itt. Láthattuk Szent Cecíliának márvány szobrát, ahol és ahogyan megtalálták. Láthattuk a halottas kamrákat, melyek egyszerűbbek és díszesebbek, gazdagabbak váltakozásai.
     Siennába vettük ezután utunkat, ahol megnézhettük a Siennai Szt. Katalin Bazilikát. Legszebb freskója az, ahol Siennai Szent Katalin találkozik Jézussal. A dimbes-dombos, szűk sikátor5os utcák visszarepítettek a XII. századba. A városháza előtti, lefelé lejtős tér sok túristát vonz minden évben.
     A kimerítő séta után nyugodtan ültünk fel a buszra, a rózsafűzért elimádkozva és elénekelve az Úrangyalát. Este 19.00 órakor érkeztünk az európai színvonalú, utolsó szálláshelyünkre. A vacsora alkalmával leves és articsókás tészta között lehetett választani, majd főétel sült hús, vegyes salátával, körettel, egy szelet almás süteményt is kaptunk, desszertként. A gyönyörű, tiszta szobákban, illatos ágyneműkben nagyon jót aludtunk, a fürdőszoba minden extrával fel volt szerelve.

A bőséges és finom, svédasztalos reggelin mindent megkóstoltunk, sok finomságot ettünk és elfogyasztottuk reggeli kávénkat. Ezután az út szélén, pici, kis kápolna volt. Ott elimádkoztuk a reggeli imánkat és Doberdó felé vettük utunkat. Az első világháború során az Isonzónál hősi halált halt magyar katonák 1 km hosszú, hegynek felfelé épülő, emléktáblák között mentünk fel a kápolnához, ahol megtartottuk az aznapi szentmisénket. Itt voltak az I. világháború legvéresebb csatái, az olasz hadsereg 1916-1917-ben többször megkísérelt áttörni, 11 nagy csata, eredménytelen maradt, 1917-ben német segítséggel a caporettói csatában áttörték az olasz frontot és az olaszokat a Piave folyóig vetették vissza. 22 olasz hadosztály semmisült meg. A csoportunkban akadtak többen is, akiknek nagyszüleik itt estek el, akiknek itt estek el, haltak hősi halált.
    A lelki feltöltődés után elindultunk hazafelé, az Adriai tenger partján jöttünk hazafelé, megmostuk a kezeinket a tenger hűs vízében. Többfelé megálltunk, Szlovéniában is, elköltöttük eurónkat és boldogan, a jó Istennek hálát adva a gazdag lelki élményekért és szerencsés hazatérésért 2005. október 12-én, szerdán hajnalban leszálltunk a rétsági nagyparkolóban. Még sokszor gondolunk zarándokutunkra, elővesszük Dr. Takács Nándor püspök úrtól kapott, egy tizedes rózsafüzérünket és este pontban 9.00 órakor az ország bármely pontján elimádkozzuk, az ima lelkileg összetart, legyünk bárhol a világban.